Máv SE: Tisza Volán  1:2 (0:0)

Magyar Kupa Főtábla, 1.forduló, Csányi u. 200 néző

Máv SE: Pluhár- Hrabovszki, Dohányos(Braun), Viczián, Bíró- Potocska P.(Kóródi), Szarka, Balogh, Potocska T., Nyéki-Takács(Tóth M.) Edző: Braun Attila

Gól: Szarka(83.perc)

Csapatunk jól helytállt NB III-as ellenfelével szemben, pár percre volt a hosszabbítástól, de végül a rutin és az erőnlét döntött. A mérkőzés nagy kérdése volt, hogy a heti 6-7 edzéssel készülő szegedi csapat milyen taktikával és játékstílussal lép pályára és ezt hogyan reagálja le együttesünk. Nos az első félidő válasza az volt, hogy valóban a vendégek birtokolták többet a labdát, de 45 perc alatt mindössze egy helyzetet dolgoztak ki, az a lövés is fölé szállt a 43. percben. Ami viszont egyértelműen látható volt, a pontrúgásokban nem vehettük fel a versenyt a vendégekkel, óriási magassági és helyezkedési fölényben voltak, minden szöglet és szabadrúgás veszélyes volt. A deffenzív játékunk ellenére két alkalommal jutott el csapatunk a vendég kapuig, egyszer Nyéki húzta meg a szélt, a berobbanó Takács elől még éppen menteni tudott a védő, majd óriási helyzet maradt ki. Szöglet után a felpörgő labda Dohányost találta teljesen üresen a hosszú ötösön, aki azonban ahelyett,hogy behelyezte volna a szegedi kapuba, erőből keresztbe lőtte a kapu előtt.

Szünet után nem változott a játék képe, minimálisan volt érezhető az osztálykülönbség, valahogy úgy érezte a szurkoló, hogy bátrabb játékkal fogható lenne az NB III-as csapat. Természetesen már fogyott az erő, lankadt a koncentráció a melegben, de a vendégek sem voltak toppon. A 67. percben megnyílt az esély a továbbjutásra, nem helyzet, hanem kiállítás formájában. Potocska Tamást rúgta fel a vendégek játékosa és ezzel begyűjtötte második sárga lapját, neki még volt meleg víz. A 73. percben úgymond a semmiből szerzett vezetést a Tisza Volán. Egy pillanatra elaludt a védelem és a vendégek játékosa kilépett a bal oldalon, majd kilőtte a hosszú sarkot. A 83. percben szögletet végzett el Nyéki, talán az első igazán jót a találkozón és a sok égimeszelő szegedi játékos között Szarka érkezett, okosan bólintott a hosszúba. Jó lett a hangulat, szólt a Brutál Máv, ezt a szegedi kispad elhűlve figyelte. A következő 5 percben belelkesedett és bátrabb lett csapatunk, már két csatár volt a pályán és olyan lehetőségeket rontottunk el, melyek pontosabb kivitelezésével megnyerhettük volna a meccset! 2:1-es szituációban vitték játékosaink a labdát, majd ahelyett, hogy az üres területre passzolva gólhelyzet alakult volna ki, az egy szem védőt találtuk el. A szegediek védelme sebezhető volt, a passzaink vagy hosszúak, vagy rövidek, több alkalommal is csak ezen múlt, hogy nem lépett ki egy-két játékosunk és vezette a kapusra a labdát. Ellenfelünknek egy komoly helyzete akadt, azt Pluhár bravúrral hárította, majd jött a 89. perc és ekkor három-négy hiba után eldöntötte a találkozót a Szeged. Kezdődött azzal, hogy mi vezettünk támadást, Tóth 1:1-es szituációban az ellenfél 16-osánál nem tudta mit kezdjen a labdával, rosszul döntött, passzolt és labdát vesztettünk. Jött egy kontra a jobbszélen, ekkor sima szituációban Nyéki túlzott vehemenciával rontott rá a szegedi játékosra, felesleges szabálytalanság volt az oldalvonalnál. A pontrúgások pedig mindig veszélyt jelentettek, ezúttal a végzetünket. A labda 35-40 métert szállt az ötösünkre, kapusunknak ekkor ki kellett volna mozdulnia, védőinknek sokkal jobban figyelnie, egyik sem történt meg, a vendég játékos a hálóba csúsztatott.  A három perc hosszabbítást már ,,megölte" a vendégcsapat, akik a húszperces emberhátrány ellenére sem álltak be védekezni, ez tanulságos volt és ezúttal nyerő lépés.